Annyi mindennel lehetne kezdeni, hogy nem is tudnám, hova kapjak. Nem tudnám, ha nem egy padládát készítenék, amin az ülőfelület három, külön-külön felnyíló lap lesz. Azokat pedig merevíteni kell, mert egy 350 mm széles deszka, bármennyire gondosan forgatom is össze az anyagot, vetemedik. Főleg, ha szilfából van. Másrészt pedig egy sűrűn látogatott (ti.: általam sűrűn...) angol fórumon a minap kísértem végig egy polémiát a gyúrótábla merevítéséről. Olvastam újat, rövidesen meg is osztom.
Tehát: ha lap, akkor merevítjük. (Az összeforgatásról itt írok.) Ha nem tesszük, szinte biztos, hogy görbülni fog. Itt átkozom el azokat a bútorcsinálókat, akik nem átallanak tömör fa lapot ajtóként alkalmazni, mindenféle merevítés nélkül. Másutt írtam már a "parkettamintás" fenyőlapokból bútort építőkről, más okból kritizálva őket. A lényeg: azért találták ki a keret-betétes ajtókat, mert EGY LAPBÓL készítve NEM MŰKÖDNEK.
Az egyik lehetőség a merevítésre a fejelőléc. (Rajztábláknál, gyúródeszkáknál, asztallapoknál alkalmazták-alkalmazzák elsősorban.) A lap két végére, merőleges száliránnyal egy-egy anyagot erősítünk. Árokcsapos (nútféderes, árokeresztékes) illesztéssel kötjük oda - de ez nem elég. Ez a kötés arra jó, hogy a merev fejelőléc ne engedje vetemedni a közbülső lapot. Meg sem ragaszthatjuk, csak a közepén.
Miért is?