Széles deszka kontra keret-betét
A nagyipari bútorlapgyártásnak köszönhetően hozzászoktunk, hogy egy bútorajtó, egy ágyvég, egy térelválasztó panel egybefüggő, széles felület. Gyakran ezt várnánk el a tömörfából készült bútoroktól is. Pedig ha megnézünk egy míves régi szekrényt, vagy egy szakértelemmel elkészített mai fabútort,
a legritkább esetben találunk „egy ajtó-egy deszka” megoldást.
Legtöbbször valamilyen keretbetétes szerkezet alkotja a nyíló elemeket.
De miért?
Mi indokolta/indokolja ennek az asztalos zsargonban fillungosnak (magyarul: keret-betétesnek) nevezett szerkezetnek az alkalmazását?
Miért kerülik az asztalosok évszázadok óta az egyszerű deszkaajtókat?
És amikor nem, miért készítik ezeket különálló deszka csíkokból, miért nem egy széles lapból? Különösen indokolt ez a kérdés napjainkban, amikor már a sokadik asztalos generáció jött ki az iskolából azzal a tudással, hogy a bútoranyag szinte kizárólag valamilyen lap - legtöbbször fa-műgyanta kompozit - lehet.
Ahogy a legtöbb esetben, itt is a faanyag tulajdonságai körül kell a választ keresni.
Első ok: méretváltozás
Egy fa lap széltében meglepő mértékben tudja változtatni a méretét, ha körülötte megváltozik a levegő nedvességtartalma. Erről részletesen írtam ebben a posztban.
Ez alapján, ha egy nem túl széles, 30 cm-es bútorajtót nézünk meg, az attól függően, hogy milyen fafajta, illetve a farönk melyik részéből (sugár- vagy húrmetszés) került ki, 1,5 – 4,5 mm-t változhat a szélessége. Ez nem is tűnik nagyon soknak, de ha elképzeljük, hogy egy 2 mm-es hézaggal beszerelt, a bútor oldalai közé záródó ajtó ennyivel keskenyebb lesz… A pánt felőli oldalon, mivel ott a vasalat tartja, az ajtó melletti rés nem változik. Így a másik oldalon viszont a beállított 2 mm-ből az ajtólap zsugorodásával 3,5 mm lehet, de rosszabb esetben akár 6,5 mm is. És mivel a méretváltozás mindig a pánttal átellenes oldalon jelentkezik, egy ajtópárnál az ajtólapok közti rés ennek a duplája is tud lenni. 10-12 mm-nyi rést pedig nem szívesen látunk egy kétajtós konyhaszekrény ajtólapjai között.
"De én szárított faanyagot használok" - Leszámolás a szárított faanyag mítoszával.
Erre szokták mondani a kevésbé rutinos bútorkészítők, főleg, ha hiányoztak azon az órán, amikor az egyensúlyi fanedvességet tanulták, hogy „De én csak szárított faanyagot használok.” Mindenki szárított fűrészárut használ. De ez nem úgy működik, hogy az egyszer megszárított anyag onnantól tétlenül tűri a környezete változásait. Épp azért szeretjük, mert természetes anyag, és úgy is viselkedik. Ha párásabb a levegő egy szeptemberi reggelen, vagy beindul a padlófűtés, esetleg három napig esik az eső - változik a levegő állapota, a fa bútorunk pedig ennek megfelelően nedvességet vesz fel, vagy ad le. Ezzel pedig a méreté is változtatja.
Második ok: Alakváltozás
Vagyis görbülés. Azaz vetemedés... vagy kajszulás
Bármennyire is száraz a fűrészáru, amiből dolgozik a bútorkészítő, bármennyire gondosan válogatja és forgatja össze az anyagot, (erről részletesen itt lehet olvasni,) már egy 20-30 cm széles lap is képes elgörbülni. Még az egészen keskeny lamellákból összeállított terítékek is, főleg, ha rajzolatos, húrmetszésű darabok is vannak benne. Szerintem minden gyakorló szakember tapasztalt már ilyent. Ha nem, az csak a fiatal korával magyarázható.
(A húr-és sugármetszet értelmezéséhez, ha valaki nem hallott még róla, a fentebb említett két posztban szintén lehet magyarázatot találni. )
Szakszerű összeforgatással lehet persze csökkenteni a görbülés esélyét és mértékét is.
Ezen túl lehet az ajtó hátoldalára hevedert tenni – egy keresztirányú egyenes lécet. Ennek a szép kivitelezése hagyományos úton elég munkaigényes művelet. Létezik rá modernebb, gyorsabb megoldás is fürgetővel, csavarral, fém merevítővel. Vannak saját módszereim, ha eljön az ideje, írok-rajzolok róluk egy összefoglalót. Attól viszont mindenkit óvok, hogy egy jól megragasztózott, erősen felcsavarozott merevítést tegyen fel. Láttam már így erősített lapot elrepedni.
3.: - a megoldás
Egy szilárdan összeépített keret az előzőleg felsorolt mindkét problémát meg tudja oldani. Míg széltében egy fa lap 4-8 százalékkal meg tudja változtatni a méretét, rostirányban (hosszában) ez az érték csupán 0,3 -0,5 %.
És a sík keretnél mindkét irányban a fa rostiránya adja a hossz túlnyomó részét, vagyis elhanyagolható mértékben változnak a méretek.
(Ismétlésképen: a nedvességváltozás okozta méretváltozás aránya hossz-, sugár-, illetve húrirányban 1:10:20)
A keret belső felületét adó deszkabetét persze ennél jelentősebb mértékben szeret mozogni. Ezt a mozgást lehetővé kell tenni számára, ezért ezt nem szabad beragasztani a keretet alkotó elemek árkába vagy falcába.
Ha a betét vetemedne, azt is megakadályozza az, hogy a keretet alkotó deszkák árkába (vagy falcába) van becsúsztatva. Így ha görbülni szeretne, a keretelemet is hajlítania kellene - a fa pedig hosszirányában elégé erős tud lenni, a betét mondhatni egyenességre van kényszerítve. Arról, hogy a betét hogyan vetemedne, ebben a posztban (a vége felé) van néhány ábra. Ez a kép pedig mutatja, hogyan görbül - ha tud - a betét, és hogyan marad egyenes egy jól beépített keret-elem (fríz):
4.: ... már az ókori rómaiak is...
A keretbetétes asztalosszerkezetek kialakulása Európában a gótikához kötődik, ezért kicsit hitetlenkedtem, amikor több közösségimédia posztban feltűnt ez a bútormaradvány, mint római-kori emlék. De viszonylag rövid keresés bebizonyította, hogy nem tévedés. A londoni Mithraneumban van kiállítva a tárgy, aminek a készítési idejét a Krisztus utáni első századra teszik. Láthatóan faszegekkel erősített vésett csapozással építették össze a keretet. A betétet - a látható oldalról legalábbis - gérbe vágott lécek tartják. Arra mondjuk nagyon kíváncsi lennék, mi rögzíti a léceket? Akkoriban nem hiszem, hogy a csavarboltban árultak bognárfejű szeget a beszegezőlécek rögzítéséhez.
Végül egy mondatban a keretbetétes elemek esztétikájáról: a klasszikus elv szerint a keret csíkolt/párhuzamos, unalmasabb rajzolatú (sugármetszésű) anyagból készül, a betét pedig rajzolatosabb ("flóderos", húrmetszet) lapból. Erről is szól ez a poszt a honlapomon: KATT IDE.
