Magyarázó posztocska a bútorviaszolásról írt anyagokhoz.
A bútor-és padlóviaszok jó részéről azt írják a gyártók, hogy ecsettel, ronggyal hordhatjuk a felületre. (Egyes esetekben meleg szórással, de az már ipari terület, itt nem foglalkozunk vele.) Az ecsetről mindenkit lebeszélnék. A rongy megfelelő eszköz, de ha kényelmesen, és esetleg sokat akarunk dolgozni, javasolom a nagyon egyszerű kis babák (más néven labdák) használatát.
A kinőtt, foltos, szakadt ruhák közül a megfelelő darabok mindig a műhelyben tartott rongyoszsákban kötnek ki. (Édesanyám háztartásában a rongyoszsákhoz hasonló intézmény volt a gombosdoboz, ezek a harmadik, a legnagyobb tekintélyt képviselő varródoboz közelében laktak.)
A babához szükséges anyagnak nem kell túl sokat tudnia:
- Legyen színtartó és
- puha felületű
- Ne szöszöljön
- Egy ideig álljon ellen a kopásnak
A viaszoló eszközhöz, ha alaposak vagyunk, a képen látható három dolog kell:
Egy kidobott szövetdarab, egy gombóc vatta, és pár cm ragasztószalag (szigetelő szalag is lehet, de akár egy darab madzag is).
A vatta a gombóc "magja", de helyettesíthető bármilyen nedvszívó ronggyal is. A vattát (vagy rongyot) a szövetnégyzet közepébe teszem, kis batyut formálok belőle, aminek a nyakát a ragasztószalaggal megkötöm. Így:
És ennyi. Lehet dolgozni vele :)
Ha szebbet, jobbat akarunk, használjunk a batyuhoz pelenkaanyagot. De nálam tökéletesen beváltak a rongyoszsák lakói.