A  "Faanyagok összeforgatása1" poszt a szolgáltatja a minimális elméleti alapot a tömörfa lapok, lemezek készítésének gyakorlatához. Első nekifutásra arról írok, hogy 8-12 milliméter vastag fa lemezt hogyan szoktam készíteni. Az alább látható padláda homlokfelületének elkészítése következik. A betét 12 mm vastag, szilfa. Egy darab 50 mm vastag palló volt az alapanyaga.
Fontos hangsúlyozni, hogy egy darab palló. A pad homloksíkján a faerezet folytatólagosan fut, jóllehet a két közbülső láb megtöri a felületet. Ez azt jelenti, hogy olyan hosszúságú szép rajzolatú pallót választottam, ami a három-betét darab összes hosszát kiadta. Az alapanyag szélessége a készítendő lap harmadrészénél valamivel (10-15 mm) több kellett, hogy legyen. A megmunkálást eldarabolt anyagon végeztem, hogy kisebb legyen a gyalulási-fűrészelési veszteség. (Ez később esetleg megér egy rövidebb bejegyzést - ti. hogyan befolyásolja az anyag hosszúsága, görbesége a belőle kinyerhető alkatrészek méretét.) Fontos, hogy a darabolástól kezdve mindvégig tudjam, jelöljem az egyes anyagok egymáshoz viszonyított eredeti helyzetét.

Vagyis: kiválasztottam a pallót (húrmetszet - gazdag rajzolat). Kifűrészeltem belőle egy akkora darabot, hogy a három betét összes hosszát kiadja, és a szélesség harmadrészét. A betétek hosszának megfelelően háromfelé daraboltam. Az így kapott rövid pallók egy lapját annyira megegyengettem, hogy azok ne billegjenek a szalagfűrész vezetővonalzójához szorítva. Megegyengettem az éleiket is. (Az élek gyalulása halasztható lenne, de egyszerűbb még egyben - most 6 darab él, hamarosan 18 lesz.)

Ezt követően elkezdem...

a lapokkal párhuzamos síkban szalagfűrésszel elhasítani az anyagokat. Nagyon fontos, hogy az éleken egyértelmű jelölés legyen, hogy tudjam, melyik darabok tartoznak össze, és milyen eredeti pozícióban.

Erre célszerű az asztalosságban több helyen ismeretes ék alakú vonalak húzása. Lehet számozni, a képen más megoldás látható: egy-kettő-három párhuzamos vonal. Ha egy-egy lemezt lehasítottunk, esetleg kicsit meg lehet egyengetni a következő darabnak azt a lapját, amelyiket a vezetővonalzón megvezetünk. Ha szépen fut a fűrésszalag, és jól van hajtogatva-élezve, ez nem szükséges. Nézzük csak, milyen vonalat vág egy jó szalag (kés a vajban, vakuval):

Az eddigiek eredménye:

 Most van háromszor három összetartozó, fűrésznyomos falemezünk. A következő - lényegi! - lépést kétféleképpen is leírom, hogy össze lehessen keverni:

1. Megállunk a háromfelé hasított palló előtt úgy, hogy a bütüje felénk néz. (A lemezek az élükön állnak, eredeti helyzetüknek megfelelően.) Elfektetjük az egyik szélső anyagot mondjuk jobbra, a következőt balra, a másik szélsőt megint jobbra. Kifektetjük, mint egy leporello lapjait:

2. Ha úgy állunk, hogy az élükre állított falemezek lapja néz felénk, a terítéket ugyanígy képezzük: egyet eldöntünk felénk, egyet tőlünk "elfele", és megint egyet felénk.  És megint felrajzolunk egy éket: 

Összegyaluljuk (fugoljuk) az éleket. Haladók eresztőgyaluval tehetik, de az elterjedt eszköz azért egy jól beállított egyengető gyalugép. A minap a kedvenc angol fórumomon azzal szembesültem, hogy a derék brit szakik egy része a világért nem bízná az élillesztést gépre: megegyengeti az élet, majd leemeli a polcról a No7-est. Ott ezt mindenki érti. (Egyébként a  Stanley No7 Jointer  amire gondolni kell.) Aztán ahogy kell, befejezi finoman, amit a gép a maga nyers módján előkészített. 

Egyik hozzászólótól érdekes fogást olvastam, magyarázatostól. Az említett No7-tel kicsit homorúra gyalulja az élet. (Ezt idehaza is hallottam már: azért, hogy középről kezdve a préselést a széleken kevesebb szorító kelljen.) Aztán ahogy kell összeragasztja. Az ottani fáma szerint feltételezzük, a lap a végéről kezd el összeszáradni, és zsugorodni is. Vagyis amit a homorúra formálással elértünk: hogy a végeken vastagabb az anyag - azt a száradás mintegy kiegyenlíti.

De hol is tartunk? Összegyalultuk az éleket, aztán ragasztás (itt nem részletezem). Az összeragasztott lapokat egyengetjük, majd vastagoljuk. Itt nehezíti meg a dolgunkat az, ami az összeforgatás módjából adódik: a középső anyagnak ellentétes a szálfutása, mint a szélsőknek. E miatt éles gyalu kell és lassú előtolás. Ha jól dolgoztunk,  ilyesmi a vége:

És lent ugyanez beépítve. A képet kicsit kontrasztossá torzítottam, hogy látható(bb) legyen az erezet "átfolyása" a lábakon.

Mára ennyit