Asztalosszerkezetek

Faanyagok összeforgatása 1

2010. február 21. - faktura

Erről a témáról többnyire mindenki, aki átesett valamilyen faipari szakmai képzésen - szakképző iskola, egyetem, szakmai gyakorlat -  tud annyit, amennyi alapszinten elég. "Jobb él a jobb élhez, bal a balhoz ragasztva, húrmetszésű anyagnál a jobb és a bal felületek váltakoznak."  Ennek megfelelően összeállított terítéket mutatnak a képek. Az 1. sugaras metszésű, a 2. húrmetszésű anyagokkal.


szélesbítő toldás

faanyagok öszeforgatása

Természetesen nem minden deszka vagy palló tisztán húr- vagy sugármetszésű. De a dolog veleje minden terítékképzésnél ugyanaz:jobb él a jobb élhez, bal a balhoz, a felületen pedig váltakozzanak a bél felé néző és a kifelé néző felületek. Ezt mutatja a 2_1 ábra.

szélesítő toldás

Alapvetően ez rendben van, de ne csodálkozzunk, ha régebbi könyvekben, vagy idősebb szakemberekkel beszélve ettől eltérő állásponttal is találkozunk.

A húrmetszésű anyagokból képzett teríték készítésénél ( ezt általában ott alkalmazzuk, ahol látványosabb rajzolatot akarunk megmutatni) korábban az az álláspont (is?) élt, ami a bél felőli (jobb) oldalakat egy irányba forgatta. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a megjelenést vagy a felület strapálhatóbb voltát helyezzük előtérbe (3. kép). Ha a vetemedést akarjuk elkerülni, a fenti megoldást alkalmazzuk. (2. kép).

lapképzés
 A 3. képen látható megoldás is lehet jó, de csak akkor, ha biztos módon meg van fogva a lap: hevederrel, fejelőléccel, kerettel, stb. Indokolt az alkalmazása, ha elsődleges a lap szépsége (fillung, asztallap), vagy ha például időjárásnak egy oldalról kitett felületet kell készítenünk, és jól tudjuk rögzíteni. Ez a jó rögzítés azt jelenti, hogy olyan szerkezetbe tudjuk foglalni, amely nem engedi vetemedni, de emellett lehetővé teszi a mozgását (zsugorodás-dagadás). Ilyen lehet például egy keret árkában (nút) való, (ragasztás nélküli!) elhelyezás. 

Gyakorlatban
- nálam legalábbis - ez úgy működik, hogy igyekszem olyan lapokat készíteni, amik nem vetemednek. Polclapoknál, bútorok nem látható elemeinél ennél többnyire nem megyek tovább. Ha viszont olyan alkatrészhez válogatok anyagot, amelyik jól látható, főleg ha fontos a rajzolat megmutatása - a jobb-bal-jobb ritmust próbálom ugyan tartani, de azt mindenképpen el kell érni, hogy az egész lapfelület szép legyen, és az azt alkotó darabok összeragasztott élei mentén a szín megegyezzen, a rajzolat pedig találkozzon. (Erről Terítékképzés címen előkészületben van egy poszt. Jön...)

 Néhány alapvető információ, nem szakembereknek:

  • A deszka/palló jobb lapja vagy jobb éle mindig az, amelyik (a rönkben elfoglalt helye szerint) a bél felé néz. Ez ellenállóbb, keményebb, kevésbé hajlamos a berepedezésre. A bal lap vagy él az, amelyik a béllel átellenesen helyezkedik el.
  • sugármetszet: olyan metszete (fűrészelt felülete) a fűrészárunak, amely áthalad a bélen. Vagy legalábbis ehhez közeli:) Kevéssé vetemedő, zsugorodó deszkák, pallók a sugaras metszésűek. Tükrös vágásúnak is nevezik, de ebbe most nem megyünk bele.
  • húrmetszet: a béltől távolabbi metszésfelületek. (A geometriából ismerős lehet a kör húrja.) A húrmetszésű anyagok rajzolata gazdagabb, viszont erősebben zsugorodnak és vetemednek (görbülnek). Ezek az úgynevezett flóderes (rajzos) anyagok.

     
  • fa húrmetszete és sugármetszete

 

 

  • A húrirányban metszett anyagok száradáskor úgy görbülnek meg, mintha az évgyűrűk ki akarnának egyenesedni

    fa zsugorodása

A bejegyzés trackback címe:

https://szerkezet.blog.hu/api/trackback/id/tr961779476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.